A település a Kiskunság (Bács-Kiskun megye ) északi részén, Budapesttől 60 km-re fekszik. A Szentmiklós településnév Árpád-kori templomos helyet jelölt. A település református hagyományairól, fejlődő termálfürdőjéről nevezetes. Határa Magyarország második legnagyobb szikes pusztájához tartozik, amelynek sajátos növény- és állatvilága, valamint az itt legelésző őshonos háziállatok jelentik legfontosabb természeti értékeit.

Régészeti leletek tanúsága szerint a kőkortól lakott terület. Híres régészeti lelet tanúskodik az avarok ittlétéről ezen a környéken. Régészek itt bukkantak az ún. kunbábonyi avar fejedelmi aranyleletre, melyet ma a kecskeméti Katona József Múzeumban őriznek. Amint ez nevében a mai napig látszik, a kezdetektől templomos hely volt. A kunokat IV. Béla a 13. században telepítette le itt. A 18. század elején kunokat jobbágysorba taszították, és földjeiket a német lovagrend számára elzálogosították. A század közepén pénzzel válthatták meg magukat a "kiskunok", köztük a szentmiklósiak is.

Fontos oktatási központ jött itt létre még a 17. században, a református "schola", a mai Baksay Sándor Református Gimnázium őse. Ebből az iskolából került ki hosszú ideig e környék értelmisége. Az itt élő emberek a mai napig ápolják, őrzik hagyományaikat. Nagy divatja van a rongyszőnyeg készítésnek, de él itt gyékényfonó, citerakészítő és citeraművész is. Az utóbbi években egyre fontosabbá válik a város életében a gyógyturizmus, és az erre építő vendéglátóipar is.